Rég hallottam már ilyen jó mixet. Kikapcsol és olyan jót tudtam hallgatás alatt dolgozni aztán pihenni.
Mindig megtámadja a blogot valamilyen rosszindulatú féregvírus. Már mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy távol tartsam…remélem most sikerül. Ha valakinek gondot okozott akkor elnézést érte.
Megint eltelt egy év, úgyhogy itt az ideje a kicsit talán sablonossá váló évvégi értékelésnek, számadásnak. Annyi minden történt ebben az évben, hogy nehéz is visszagondolni rá. Mégis azt hiszem, hogy a legkomolyabb változásokat előidéző dolgok az utóbbi pár hétben történtek, vagy leginkább az elmúlt pár napban.
Nincs okom panaszra, de úgy érzem, hogy ez az évem nem nevezhető sikeresnek. Nem is merem megnézni, hogy mi az amit írtam egy évvel ezelőtt. Kitűzött célok tervek, és az amögött meghúzódó álmok. Valamiféle költői szóhasználattal élve azt mondhatnám, hogy tova tűntek a feledés sűrű ködében, de igazából valami hihhetetlen mértékű lustaságnak volt köszönhető ez az egész. Valamiféle motiválatlanságnak, aminek kereshetném az okát, de akkor becsapnám magamat. Döntéseinkért és tetteinkért mi vagyunk a felelősek, így ami nem valósult meg nem fogható a szerencsére, vagy a körülményekre.
Azt hiszem tökmindegy, hogy mi az amit elterveztem, mi sikerült és mi az ami nem. A legfontosabb az okát megtalálni.
A minap volt egy beszélgetésem, és ez alatt született meg az a pillanat, amikor valami hihetetlen aprónak és szánalmasnak éreztem magam. A lényege a gondolatnak az volt, ami átfutott az agyamon, hogy évek óta ugyan ott topogok, és nem merek kilépni a konfortzónámból, nem vagyok hajlandó megtenni olyan új lépéseket, amikre szükség lenne ahhoz, hogy komolyabban előre lépjek. Megkérdezték tőlem, hogy mi van velem, és én erre a kérdésre pontosan ugyan azt a választ tudtam volna adni, mint talán 3 évvel ezelőtt. Hát normális dolog ez? Egyáltalán nem.
Egy olyan út előtt állok, aminek nem látom a végét. Nem tudom mi vár rám, de nem merek rajta elindulni. Elvegetálok. Ez az aminek véget vetek, mert ha nem teszem, akkor még 50 év múlva is ugyan azt fogom írni az évértékelő nagybeszédemben.
Akár mennyire is nehéz elszakadni, és emellett dönteni, de ez lesz az utolsó félévem a főiskolán. Nincs miért tovább húzni a dolgot. Azt gondolom, hogy a főiskolai hallgató státusz olyan jó dolog, de nincs tele a világ nappali tagozatos diákvállalkozókkal. Államvizsga következik, aztán a nagybetűs élet. Ez így van rendjén. A társaságtól nagyon nehéz lesz elszakadni, de akik valóban fontosak úgyis meg fognak maradni.
Ha előjön beszélgetésekben az, hogy ha komolytalan vagyok, és esetleg megkérdezik, hogy “Mikor nősz már fel végre?” akár poénból is, akkor azt szoktam válaszolni, hogy SOHA! Nem szeretnék felnőni, mindig gyerek akarok maradni, és úgy viszonyulni a világ dolgaihoz, amit egy gyermeki lelkület lehetővé tesz. Ez viszont lehetetlen. Ha nem akarok felnőni valamiben, akkor semmiben sem tudok, és nem leszek képes a felelősségvállalásra, és a megfelelő önértékelésre. Kifogásokat, és kiutakat keresek a rossz vagy nehéz döntésekkel kapcsolatban. Így az első feladat a diploma megszerzése után 2010-re, hogy nőljek fel végre.
Igazából ez az egy dolog magával húz mindent. A munkához való hozzáállást, az egészséggel való törődést, és alapjában véve minden döntést. Rossz úgy visszagondolni egy évre, hogy nem haladt az ember abba az irányba, amibe szeretett volna, miközben tudja azt, hogy az időt nem pörgeti vissza semmi. Ez az idő… komolyan mondom néha megállítanám, és kiélvezném az adott pillanatot talán évekig, és utána engedném csak tovább, de hát sajnos nem lehet. Haladni kell előre olyan meggyőződéssel, hogy amit csinálunk annak értelme és haszna van, hiszen ezért vagyunk itt vagy nem?
Kívánom mindenkinek, hogy a 2010-es éve ne csak tervezett dolgoktól, hanem megvalósult sikerélményekkel is legyen gazdagabb. Letargikus, és depresszív áthallások nélkül még annyit mondanék csak, hogy használjuk ki az időnket a lehető legjobban, hiszen olyan kevés van belőle. Bízom abban, hogy jobban meg tudom ezt tenni, mint ebben a régi 2009-es évben sikerált.
Boldog Új Évet Mindenkinek!
Így karácsony előtt, mikor töltik az ember fejébe a vásároljmégtöbbet gondolatokat, egoista módon elgondolkodtam azon, hogy nekem mire lenne szükségem. Az Aston Martintól és egy hegytetőn álló villától tekintsünk el, azokat remélem megkapom ajándékba. 
Igazából két dolog motoszkál most a fejemben. Az egyik, hogy lecseréljem a PC-t, és vegyek valami jó erős gépet, a másik pedig egy normálisan használható DSLR fényképező. A számítógép fejlesztés mellett egyetlen dolog szól, hogy az új játékokat tudjam futtatni rajta. Hát…valljuk be nem egy kiemelkedően építő jellegű dolog, ami hasznos időtöltésre sarkallja az embert. Más nem is szól a gép mellett, még talán idejöhetne az, hogy tudnám nézni a FullHD filmeket, ami annyira nem mérvadó dolog úgy érzem. Hátránya az egésznek, hogy a székbe ültet, így mozgás az megint kevesebb lenne. Node!
A fényképezőgép. Mostanában volt szerencsém elég sokat fotózni, és még közelebb került hozzám ez a hobbi. Portréfotózáshoz volt mostanában szerencsém elég sokat, stúdió körülmények között. Igazából ez az amire több időt szeretnék szánni. Kimozdít a gép elől, és egyszerűen olyan pillanatokat kaphat el az ember, amire érdemes emlékezni. A probléma csak az, hogy a sok olvasás és utánajárás ellenére nem tudok talán jó döntést hozni a fényképezőgép választással kapcsolatban.
Gépválasztó:
Amivel jelenleg rendelkezem, az egy családi hobbigépnek mondható Fujitsu S5800 -as masina ( ami eladó hihhetetlenjó áron itt 
– eladó FUJIFILM S5800 ) . A vele készített képekből itt található egypár: FlickR Fotók
Amire pedig szükségem lenne. No ez már egy jó kérdés, amiben segítségre szorulok. Ami igazából fontos szempont, hogy a gép megfelelően használható legyen műtermi fotózáshoz, és a hobbifotózáshoz egyaránt (tájfotózás, mozgások, rendezvények stb). Legyen kompatibilis lehetőleg a legtöbb kiegészítővel. Nem tudok mást felsorolni, talán a mostani gépek már úgy is szinte tökéletes munkát végeznek, de akkor a választék, hogy ember legyen a talpán aki igent mond valamelyikre. Talán a kiegészítők árai lehetnek mérvadóak, a garancia időtartama, vagy a szervíztapasztalatok?
Ami tarsolyban van, az négy márka: Canon, Pentax, Olympus, Nikon
A felhasználható keret pedig: 200.000 Ft körül
Néztem sok ajánlatot, inkább olyanokat ahol szettet adnak. Váz, és egy vagy két objektív. A legjobban annak örülnék, ha a csomag tartalmazna makro objektívet is, de ez nem jellemző.
Amit konkrétabban nézegettem (a linkek nem tudom mennyire állandóak): Pentax K-x – Canon Eos 500D – Olympus E-620 – Nikon D3000
Ki mit ajánlana ezeken kívül? Milyen szettet vagy márkát, típust, kiegészítőket. Várnék bármiféle gondolatot a fényképezőválasztással, tapasztalatokkal kapcsolatban. : ) Előre is köszönöm a hozzászólásokat.
“Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.” (Goethe)
Vallásos családban nevelkedtem, és az életem során a meggyőződéseim, világnézetem is ennek fényében alakult ki, mégis azt kell mondanom, hogy hiszek az evolúcióban. Nem abban, amit Darwin a fajok kialakulásáról állított fel, hanem egy olyan egyedfejlődésben, ami az emberek között megy végbe. Az elmúlt időszakban nagyon sok álmatlan éjszakám volt, jártak a gondolataim nagyon sokat. Annyira furcsa világ felé fejlődünk valahogy. Egy olyan evolúciós folyamaton megyünk keresztül, ami bennünk megy végbe, talán észrevétlenül, mégis nagyon komoly változásokat hoz a mindennapokba.
Úgy érzem, hogy az alapvető emberi értékek már nem azok, mint ami esetleg kisgyermek koromban alapvetően tartott dolog volt. Őszinteség, szeretet, becsület, céltudatos élet. Ma inkább ciki az egész. Legalább is egy mai trendi társaságban ilyen “erényekkel” rendelkezni nem menő. Vagy mégis? Mert talán legbelül, ha az ember magára marad akkor szíve szerint erre vágyik nem? Hogy szeressék, elismerjék, és értelmet kapjanak az évei. Miért van mégis az, hogy akkor az emberek megjátsszák magukat. Miért gondolják azt, hogy egy olyan képet kell magukról mutatni, amit meg kell játszaniuk és tényszerűen nem érezhetik jól magukat benne, mert nem önmagukat adják.
Például a kapcsolatokról lévén szó. A hűség, az a szeretet, mely nem a kihasználásról szól nem számítanak a pörgő világban nagy dolognak. A mindennapi híreket nem azok a “sztárok” töltik meg, akiknek problémamentes és boldog családi életük van. Sőt, ha ilyen életük van akkor is inkább bemocskolni próbálják őket, mert a normális értékekkel rendelkező élet nem piacképes, nem eladható. A trendi hír az, hogy hányszor csalta meg a párját, hogy részegen fotózták le, hogy füvezésen kapták, hogy a szerencsejáték rabja.
Azon keresztül, hogy mi az ami eljut az emberekhez, hogy miből teremtünk divatot befolyásolja talán az egész világképet, és kiöli azokat az értékeket, amik nem eladhatóak…de egyáltalán MIÉRT VÁLTAK ELADHATATLANNÁ AZ ALAPVETŐ ÉRTÉKEK?
Másnak adjuk ki magunkat mint amik vagyunk… Még régebben történt eset, mikor buszon ülve megálltunk a piros lámpánál. Egy idős néni kelt át az úton, és elejtette a kosarát, és a narancsok szanaszét gurultak. Alig bírt lehajolni, lassan elkezdte összeszedni a gyümölcsöket. Senki nem segített neki. A lámpa pirosra váltott, az autósok elindultak, és némelyik dudálva kerülte ki a földön görnyedő nénikét. Végre egy ember odament segíteni neki. Közben a buszom is elindult, de még láttam, ahogy az első ember után a többi bámészkodó is megtette a hatalmasnak számító 1-2 lépést, és pillanatok alatt összeszedték a narancsokat. Egyrészt szörnyű az, hogy nem segítettek neki, de amikor odament az első ember, akkor miért mentek már oda az addig bámészkodók? Ciki volt odamenni elsőként? Esetleg lelkiismeret megnyugtatásként indultak meg, hogy márpedig ők segítettek?
Furcsa az, hogy az emberek alapjában véve nem olyan őszintén viselkednek, mint ahogy elvárnák, hogy belük viselkedjenek. Az autós amelyik kihajt a szirénázó mentő elé, de ha őérte kellene menni akkor panaszkodik ha 5 percen belül nem érnek oda. Olyan jó lenne, ha a kisgyermeki ártatlanság és őszinteség megtartható lenne, ha nem olyan értékek kerülnének előtérbe az idő múlásával, amelyek csak pillanatnyi, rövid távú örömet tudnak okozni. Az emberek azt hiszik, hogy valaki akkor boldog, ha népszerű, ha gazdag, egyszóval ha sikeres. Nem? Igazából már ez is egy ferdített dolog, hogy ezt sikernek nevezzük.
Aki dőzsöl, aki szemtelenül felvállalja lelki és erkölcsi szegénységét ahhoz fordulnak az emberek. Közhelyes dolog, de mindig a legbunkóbb menőcsávóknak van a legszebb és legtöbb barátnőjük. Vajon miért ez a vonzó? Vajon miért esnek bele emberek rendszeresen ugyan abba a hibába mikor tudják, hogy egy felületes kapcsolatnak nem lehet igaz boldogság a vége? Egy hűde okos pszichológus mondta, hogy át kellene rendezni az emberek agyát, merthogy szerinte a megcsalás teljesen normális dolog. A szerelem nem tarthat örökké, akkor minek hűséget fogadni, és összeláncolni két ember életét. Ez az állítás meglehetősen mellbe vágott. Nem azt a világot éljük, ahol egy szép idilli családi kép, ahol a szülők szeretik egymást, és a céljuk a gyermekek számára a boldog élet biztosítása, ez már nem divat, ez már lejárt ózsdi lemez. A szeretet nem trend, a szerelem pedig új értelmet kapott, mely szinte már csak a futó kapcsolatokat testesíti meg.
Ilyen értékek mellett hogy lehet létjogosultsága az embereket összetartó és nyugalmat árasztó bizalomnak? Ha nincs bizalom, ha nincs biztonságérzet, akkor az emberi élet egy kapkodó, rohanó pontokat kereső idővonal lesz csupán, ahol foggal körömmel próbáljuk elérni azt a pillanatnyi örömet, mely motívációt ad az élethez, mert ha ezt nem érjük el, nem kapjuk meg hosszú távú érzésekre és élményekre nem számíthatunk, és megsemmisülünk.
Modernkori evolúció…ahol az alapvető emberi értékek kihalnak. Alapvetően az evolúció azt jelenti, hogy azok a dolgok, melyekre nincs szükség eltűnnek, és helyettük azok a jellemzők kerülnek előtérbe, melyek létjogosultsággal rendelkeznek. Ma egy olyan világban élünk, ahol média álltal életre keltett mintaélet semmi mást nem tűr el, és nem tolerál. Erkölcs, vallás, konzervativizmus nem elfogadott. Toleranciára tanítanak, hiszen irreális dolgokat kell eltűrnünk, és szó nélkül hagynunk, de amennyiben átlagemberként hangot akarunk adni annak, hogy mit tartunk megfelelő életnek, akkor megbélyegeznek, kiközösítenek, eltörölnek.
Talán azért van ez, mert az emberek nem akarnak felelősséget vállalni nézeteikért? Ha valaki elmondja a véleményét, akkor számítania kell arra, hogy ellenezni fogják többen a mondanivalóját, vagy ha nem úgy öltözik ahogy a többiek, akkor kirekesztik, ha nem iszik, nem dohányzik, nem fekszik le akivel lehet, akkor egy nevetséges emberré válik a tömeg szemében, így pedig a modern világban egyedüli emberek alakulnak ki, vagy olyan szélsőséges csoportok, melyek egyedi szabályrendszert alakítanak ki, és aszerint élve bolygatják fel az általánosan elfogadott világképet.
Manapság esélyünk sincs meglátni a másik ember valódi énjét, mert elrejti. Fél megmutatni, mert nem érzi egyénnek magát, akinek jogában áll kimondani azt amit gondol. Szabad világban élünk, de igazából ez csak egy olyan illúzió, mint egy képzelt világ, amiből nem engednek ki minket. Egyre több az egyedülálló ember, azok, akik tartanak attól, hogy az a személyiség, ami kialakult bennük talán 20-25 év alatt már nem állja meg a helyét a versenyszférában. A világ exponenciális tempóban “fejlődik”, változik. Azok az értékek, amelyek 15 évvel ezelőtt még taníthatóak, és elfogadhatóak voltak, mára már szinte szégyenletesek, így a mai fiatalság egy olyan világot teremtett magának, mely alapvetően kitaszítja.
Itt élek egy olyan világban, aminek a felszínét legszívesebben kidobnám a francba. A celebvilággal, a tökéletes emberképpel, a felületes anyagias értékrenddel és a nevetséges nagyravágyó hazug célokkal, és a túlértékelt toleranciával együtt. Pedig ennek az egész rendszernek a működését mi tartjuk fent, és a mi felelősségünk hogy mi lesz belőle a jövőben. Nem? Kizárólag saját döntéseink határozzák meg azt, hogy merre alakul tovább a világunk képe, hogy melyek azok az értékek, melyekkel kapcsolatban gyermeki őszinteséggel, nyíltan el tudjuk mondani, hogy igen ez számomra fontos, ez valóban értéknek számít.
A technikai fejlődéssel párhuzamosan nem lépett előre az emberi erkölcs, az emberi gondolkodásmód, és emiatt van az, hogy a technikai fejlődés hatalmas szakadékokat hozott létre az emberek között, és tulajdonképpen visszafejlődést eredményezett? Gépekké váltunk, akik energiával látják el az aktuális pényzügyi rendszert, és illúzióinkban élő álomképekért hajtunk előre, holott ott lenne karnyújtásnyira, csak az elénk helyezett tökéletes világkép illúziója helyett saját vágyainkara, és a közvetlen környezetünkben megtalálható értékekre kellene figyelni. Mindenki az alapvető értékekért áhítozik. Miért kell becsapni saját magunkat?
Meglehetősen összeesküvés elmélet fanatikus vagyok ha lehet így mondani. Elég sok minden mögött úgy gondolom, hogy valami nagyobb dolog áll, mint amit hétköznapi emberként láthatunk. Nincs üldözési mániám, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nincs is összefüggésben semmi paranoiával a dolog.
A válságról például azt gondolom, hogy egyszerű generált folyamat volt, ami olyan érdekeket segített, melyek valaki érdekében álltak, és emiatt kész hatalmas embertömegeket az éhalál szélére sodorni. Egészségügy, pénzügyi rendszer, politika. Mindenből látunk valamit amédiában, de annak nemhogy a fele, de még talán 1%-ka sem igaz. Miért kell például a híradók 90%-kának halálesetekről és tragédiákról szólni?
Mindegy, ez már más téma, ma egy másik hűde összeesküvés elméleti dolog jutott eszembe.
Beállítottam nem olyan régen a Gmail fiókomat úgy, hogy minden levelet ott fogadjak. A levelezést mindig a windowsos gépen intéztem. A MacBook elvileg megbízhatóbb lenne rendszerügyileg, de mióta megadta magát annó a vinyó nincs bizalmam felé. Szóval a levelezés windowson maradt. A gond csak az, hogy most windows újratelepítés történt, és mindent kimentettem, de a leveleket nem archiváltam… puffneki, pedig még fel is volt írva. Nem is értem.
Azért, hogy ez ne forulhasson elő többet áttértem a Google levelezőre, és így online szépen mindig megvan minden, az új címkerendszerrel csoportosítva. Pörfikt.
Elgondolkodtam viszont azon, hogy mennyi infót adok a Google-nek. Levelezés, a teendő listát is ott vezetem, az összes dokumentum, és még fényképek, rss olvasó. Tény, hogy nem igen állíthatja le az ember az Interenten a magáról szerezhető információkat. Használja a twittert, közösségi oldalakat, keres össze-vissza. Egészen megváltoztak az internetezési szokások, nem biztos, hogy a magánember előnyére.
Itt van például a Google. Mekkora brutális hatalom van ennek az egyetlen rendszernek a kezében? A legtöbb netezőnek már a nyitóoldala is a Google keresője. Keresünk információkat, választ a kérdéseinkre, híreket, egyszóval mindent. És ki ad választ? A google. Ez a rendszer mondja meg, hogy mi kerül a találati listába. Senki nem nézi meg már talán a 100. találatot sem. Azzal, hogy valamilyen oldalt ez a kereső nem jelenít meg egyszerűen befolyásolhatja az embert, méghozzá hatalmas erővel.
Amilyen információt az ember megtalál, az alakítja tudását, ismereteit, véleményét, személyiségét és ezáltal az életét.
Mi van akkor ha valamivel kapcsolatban a kereső manipulálja a találati listát? Ha egy választás előtt azt akarja, hogy az egyik félről csak a jó hírek jelenjenek meg, vagy ha egy betegségről egy adott országban nem akarja hogy tudjanak. Ez kicsit kisarkított gondolat, de igazság szerint egyszerűen lehetséges. Nem befolyásolja senki azt, hogy mit mutat meg egy kereső. Persze van egy illúziónk azzal, hogy alapvetően létezik a SEO mint módszer a találati lista manipulálására, de a belső rendszerbe nem láthatunk bele.
Azt mutatnak meg amit és amikor akarnak, és ezzel úgy alakítanak ahogy éppen kedvük szottyan. Lehet hogy ez kicsit eltúlzott gondolat?
Tegnap éjjel hatalmasakat villámlott. Készítettem pár fotót, de kevés lett a használható. Egy mozgóra azért futotta.
Az előbb vonult át felettünk az előre megjósolt vihar második hulláma. Már újra elsüsétült ahorizont, úgyhogy várom a harmadikat. Elég erősen érkezett, szép homokvihart, 3cm-nél nagyobb jeget, és hatalmas esőt hozott. Itt nálunk különösebb kár nem keletkezett. Igaz, hogy az autót még nem takartuk ki, de remélem hogy nem lett baja.
Összetört az ablakomon a redőny, a terasz tetejét is bezúzta pár helyen a jég, virágok faágak a földön. A városban folyamatosan szirénáznak a tűzoltók, és ahogy máshol olvastam komolyabb károk is keletkeztek autókban is a városban. Ma fotózásra készültem Badacsony felé, úgy érzem jól döntöttem, hogy itthon maradtam. Lehet hogy gazdagabb lettem volna pár viharos balatoni képpel, de elképzelhető, hogy más szempontból rosszabbul jártam volna.
Mai képek:
Mai videók:
Megérkezik a vihar /szél + jég/
Jégverésnél hirtelen lehúztam a redőnyt, és azonnal be is törte a jég, jó hogy nem az ablakot érte.
Teraszról a jégverés:
Túl sok nem látszik talán a bejárati ajtóból videózva…de így nem ázott a kamera
Jég után érkezett az eső:
Elég intenzív eső volt, de különösebb ondot hál Istennek nem okozott.
